2021.12.08.

Kiegyensúlyozottabb és boldogabb, aki zenét tanul

Boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak és nyitottabbak azok az emberek, akik könnyűzenét tanulnak – derül ki az Öröm a Zene Nonprofit Kft., a Hangőr Egyesület és a Szent György Alapítvány nagyszabású közvélemény-kutatása során adott válaszokból. A felmérésben 527 személy vett részt, az eredményekről a Mindenki zenéljen!- Könnyűzenei oktatási konferencián számoltak be a mai napon a Budapest Music Centerben.

A kérdőívvel a magyarországi könnyűzenei tanulás és gyakorlás helyzetét, lehetőségeit kívánta felmérni a három szervezet. A kérdésekre 527 személy válaszolt, közülük olyanok, akik könnyűzenét tanítanak, tanulnak, tanulni fognak, tanultak- de már nem tanulnak, illetve zenészek. A válaszadók 70 százaléka férfi, 30 százaléka nő. Bodor-Eranus Eliza, a felmérést végző winwinwin Kutató és Tanácsadó Kft. ügyvezetője arról számolt be, hogy a könnyűzenét tanító személyeknek mindössze 11 százaléka nő. A kutatásban arra is kíváncsiak voltak, hogy miért tanulnak az emberek zenét. A sokfajta választ négy kategóriára osztották: élményt okoz, közösséget épít, fejlődéssel jár, és egyszerűen csak szereti a zenét. Arra a kérdésre, hogy miért jó azoknak, akik tudnak könnyűzenét hangszeren játszani, 368 – féle válasz érkezett. A legtöbben azt írták, hogy a zenét tanuló emberek boldogabbak, felszabadultabbak, kiegyensúlyozottabbak, nyitottak és kreatívak.

Beszámoló a Mindenki zenéljen! konferenciáról

A magyarok 63%-a taníttatná könnyűzenei hangszeren a gyermekét, 52%-uk pedig maga is szívesen tanulna zenélni. Ez bíztató ahhoz képest, hogy egy 2019-es felmérés szerint a magyarok mindössze 11%-a tanult korábban zenélni, és 2,4%-a játszott zenekarban. A friss kutatások mellett osztrák és erdélyi könnyűzenei oktatási példák, illetve a következő években meghatározó gyakorlatok is szóba kerültek a Hangőr Egyesület Mindenki zenéljen! című konferenciáján.

Kodály Zoltán gondolatait kölcsönvéve és kiegészítve „Legyen a könnyűzene is mindenkié!” címmel 2017 végén rendeztek legutóbb tanácskozást a hazai könnyűzenei oktatás állapotáról. Az akkori konferencia termékeny workshoppal zárult, amiből a Poptanítás munkacsoport, a Poptanítás blog, de több fővároson kívüli eszmecsere, kutatás és nemzetközi tanulmányút is kinőtte magát. Az NKA Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program pályázatainak köszönhetően 2017-től felpezsdült, a könnyűzenei oktatásról zajló közös gondolkodást és szakmai vitát a koronavírus miatt bevezetett korlátozások másfél évre megakasztották, és csak 2021 őszén, a Hangszert a kézbe sorozathoz kapcsolódva folytatódhattak. A könnyűzenei oktatásról szóló diskurzust szervezni igyekvő Hangőr Egyesület ezért úgy gondolta, érdemes a téma iránt érdeklődőkkel ismét konferencián találkozni, és áttekinteni, hol tart a terület, illetve a jövőben milyen lehetőségek nyílhatnak meg előtte. A Budapest Music Centerben 2021. november 10-én rendezett tanácskozás egyik nem titkolt célja volt, hogy újabb lendületet adjon a közös gondolkodásnak. Olyan lendületet, amely végre intézményekben, oktatási anyagokban és előremutató közös munkában mutathatja meg a gyümölcseit.

A konferencia első szekciójában Bajnai Zsolt, a Hangfoglaló Program elindítója a Magyar Könnyűzenei Oktatást Támogató Alprogram elmúlt fél évtizedének eredményeit, illetve a legutóbbi konferencia óta történt változásokat idézte fel. Többek között beszélt arról, hogy az eddig 240 millió forinttal támogatott, 198 kiállítási napot maga mögött tudó Hangszert a kézbe 47 állomása, 110 ezer érdeklődőt vonzott. Andrásik Remo, a Hangszeresek Országos Szövetségének főtitkára arról beszélt, hogy jelenleg komoly szándék van a könnyűzenei oktatási rendszer kiépítésére Magyarországon, ugyanis a kormány által tavasszal elfogadott könnyűzenei stratégia révén kreatív házak és egy módszertani központ jöhet létre. Elmondta azt is, hogy rendszerezni kell az alapszintű tudást, amely eljuthat odáig, hogy a kimenet nélküli hobbi zenészképzés mellett alapfokú könnyűzenész oktatás induljon, ami a tehetségeseket a Kőbányai Zeneiskola által képviselt középszint, illetve majdan az egyetemek felé terelheti. Ebben a szekcióban mutatták be a Flumina Magna Kft. által a közoktatás és a könnyű zenekapcsolatáról szóló kutatást, amelyből kiderült: nemcsak nyitottság tapasztalható az iskolák részéről, de több tantárgy esetében is elképzelhetőnek tartják a zene bevonását a tanításba. A winwinwin Kft. könnyűzenei oktatás iránti igényt vizsgáló kutatása pedig kimutatta – miként a bevezetőben idézett adatok bizonyítják –, hogy igenis komoly igény lenne az ilyen képzésre, és könnyűzenét tanulni ma „menő” dolognak számít.

A konferencia második szekciója némi nemzetközi kitekintést próbált nyújtani. A POP-BORG Linz-ről szóló előadás egy olyan állami gimnáziumba engedett betekintést, ahol 9-12. osztály között a heti óraszám negyedét könnyűzenei tárgyak teszik ki. A lassan két évtizedes képzés kapcsán annak elindítója, Wolfger Buchberger utalt arra is, hogy a nyolcvanas évek sikerei után a kilencvenes évekre megfeneklett osztrák könnyűzene megújításához ez a gimnázium a hozzájárulhatott. Szintén osztrák példát mutatott be Moritz Pedaring, aki a részben államilag finanszírozott magánintézményként működő Pop Akademie Wien-ről beszélt, ahol nemcsak iskoláskorúakat, de akár nyugdíjasokat is oktatnak. A panel utolsó előadásában Hints M. Zoltán az erdélyi rocksuli hálózat rohamos bővüléséről és annak hátteréről beszélt.

Az utolsó szekció a jövő lehetséges jógyakorlatait igyekezett számba venni. Főző Zsolt a Veszprém Európa Kulturális Fővárosa 2023 projekt keretében induló Hangjátékról beszélt, Pap Tibor a háromezer tatabányai iskoláshoz eljutó rendhagyó énekórákat mutatta be, míg Severinghaus Artemisz a Magyar Zene Háza interaktivitáson alapuló zenepedagógiai terveit vázolta fel a konferencia résztvevői előtt.