2021.09.26.

Labi az alapító Tanker

Tóth Laboncz Attila pedagógus/rockzenész, talán arról a legismertebb, hogy névadó alapítója volt a Tankcsapdának, szóval Tanker és Tankerületi pedagógus. A rossz szóvicc után mi most annak is utánajárunk, hogy mi volt előtte, utána, mi van most vele, mindenki Labijával!

Labi

CRS: Mi volt az első könnyűzenei/rock élményed?

TLA: A legelső emlékem, mikor apám Olaszországból hozott egy T.Rex kislemezt, és karcosra hallgattam hat évesen. Imádtam, már eldugták előlem, annyira rápörögtem. Persze Koncz Zsuzsát erőltették volna, de szintén ekkoriban találtam meg az Omega 5. albumát, ami azóta is az egyik kedvenc lemezem. Az jobban tetszett! Azután jött egy Beatles korszak, de hatodikban már a Deep Purple és a Black Sabbath volt a menő. Gimiben főleg Led Zeppelin és Doors szólt a magnómban. Utána már minden jöhetett, ami rock. Mostanára a System of a Down és a Korn maradt.

CRS: Első koncertélményed?

TLA: Amire emlékszem, az egy Koncz Zsuzsa koncert volt. Megragadt bennem, hogy a koncert félbe szakadt, mert a zongorista bácsi leesett a székéről, és nem tudták folytani a bulit. Felnőttként tudtam meg, hogy Balázs Fecó volt a főhős. Isten nyugosztalja, volt neki is nehéz korszaka. Később a debreceni sportcsarnokban láthattam Rory Gallaghert, vagy John Mayallt, de jártam LGT-re is.

CRS: A gitározás mikor kezdődött?

TLA: Van olyan gyerekkori fotóm, melyen a bilin ülök, nyakamban egy kis gitárral!!! Az igazi hangszert a rokonoktól kölcsönkért akusztikus gitár jelentette. Magamtól kezdtem el pötyögni, a Muszty-Dobai féle könyv segített, amire talán sokan emlékeznek még. Kottát nem tudtam olvasni, de valahogy sikerült lejátszani a számokat, amelyek megtetszettek. Az első basszusgitárom egy elektro-akusztikus(!) Orpheus volt (láttam, tanúsíthatom a szerk.). Sokáig nézegettem a kirakatban, végül megvettem. Talán még megvan valahol a pincében.

CRS: Első zenekar?

TLA: Komolyabb zenélés a főiskolán kezdődött. Első bandám a Labi Happy volt. Abban már Buzsik Gyuri, a későbbi Tankcsapda alapító dobolt. Később jött a Kuzon Mütöde Szénási Mikivel (ma LED), illetve egy komolyabb sikerre érdemes banda, a Fóbikus Panaszok. Ez utóbbival már stúdiófelvételek is készültek, teltházas koncertek voltak, de lassan szétesett a banda. Fősuli végén, 1989 nyarán próbáltunk először a Tankcsapdával.

Tankcsapda

CRS: Tankcsapda, hogyan alakultatok?

TLA: Lukácsék a lépcsőházunk elé jártak bandázni, cigizni. Ott ismerkedtünk meg. Akkor már menő volt a városban a Vörös Kakas, Laci első zenekara. Elhívott az egyik koncertjükre. Buzsik Gyurival mi lettünk a fénytechnikusok. Aztán gondoltam egyet, bedobtam Lacinak, hogy legyünk punkok. Ez abban merült ki, hogy ő ideadta a basszusgitárját, én meg odaadtam neki a gitáromat. Hangszert cseréltünk, és ettől máris punkok lettünk!!! A trió tűnt a legegyszerűbb megoldásnak, és persze Buzsik lett a dobos. A próbák aztán valahogy jól sikerültek, kellett egy név. A Tankcsapdát apám egyik könyvéből vettem, lekaptam a polcról, és gondoltam, ahol kinyílik, az lesz a nevünk!!! Így is lett, persze ezt is elég punkosnak gondoltuk!!!

CRS: Mi a legnagyobb élményed a TCS korszakból?

TLA:  A huszonötödik koncertünk Stuttgartban volt, az akkor nagy szám volt! Turnéztunk itthon és külföldön egyaránt. Hétfőtől szombatig, majd vasárnap pihenő, aztán folytatás ugyanígy. Ez manapság már kivitelezhetetlen.

Nagy élmény? Rengeteg bulink volt, ezer sztori, kiemelni nehéz lenne bármelyiket is. Talán egy német koncertünk volt a legizgalmasabb, amikor a Hitler szülinapját ünneplő skinheadek megtámadták a foglaltházat, ahol játszottunk. A lábdobban ott volt a gumibot veszély esetére, a kopaszok meg csúzliból kilőtt vasgolyókkal ostromolták a helyszínt. Végül megúsztuk. Másnap a helyiek cserébe elvittek minket a ma már kultikus Pearl Jam koncertjére. Az volt az első európai turnéjuk a Ten albummal…

Tankcsapda

CRS: Melyik a legkedvesebb TCS dalod?

TLA: Akkoriban a próbahelyi jammelgetésekből, ötletekből készült a legtöbb dal. Sok alapötlet otthon is íródott, de voltak emlékezetesebb dalszületések is. Arra például határozottan emlékszek, hogy a Nem ismerek rád basszusriffje egy koncert előtti hangbeálláson csúszott ki a kezemből. Ott a színpadon meg is született a dal váza. Laci remek érzékkel írt rá szöveget, és hamarosan felvettük a repertoárba. A Legjobb mérgen már rajta volt. Ha hallom ezt a dalt, mindig  eszembe jut a sztorija.

CRS: Élet a TCS után? Hívtak-e más zenekarba, vagy saját bandát akartál?

TLA: A Tankcsapdás négy év után újságírásból éltem, de mégiscsak viszketett a tenyerem!!! Csató Peti, a Replika főnöke kért meg, hogy lépjek be hozzájuk. Három évet letoltam velük is, együtt készült az Ima lemez.

A kétezres évek elején rengeteget turnéztunk, de akkoriban kezdett kicsit hanyatlani a rockzene. Kevesebben jártak már koncertekre, ami hozzájárult ahhoz, hogy végül elváltak útjaink. Aztán Lukács Laci unszolására csak nem adtam fel a zenélést, megalapítottam a Benzint.

Benzin

Tizenöt évig toltuk, de nem nyomtunk bele soha nagyobb pénzt, a gázsikból mentünk stúdióba, vagy készítettük a klipeket. Nem voltunk gazdag gyerekek, nem tudtunk megvenni egy turnét sem ismertebb bandák előtt, úgyhogy a várt siker sem jött el. Szerintem egész jó dalokat írtunk, de a menedzselés nem a mi asztalunk volt.

CRS: Civil életed hogyan alakult? Illetve azt mondd még el, hogy gyakorló pedagógusként beviszed-e a zenét az oktatásba?

TLA: Két éve vagyok házas. A gyönyörű feleségem, Judit szinte az összes koncertemen ott volt az elmúlt nyolc évben, amióta ismerjük egymást. A közös lakásunk szépítésén dolgozunk, sokat kirándulunk, ha lehetséges, tényleg szuper az életem mellette. Dávid, a nevelt fiam 24 éves, most végzett az egyetemen, de még tovább fejleszti magát, nagyon sok minden érdekli.

Labi és az osztály

Én tanítóként dolgozok több mint 20 éve. Hajdúsámsonban alsósókat nevelek osztályfőnökként. Most harmadikosaim vannak. A településen sokan ismernek, tudják, hogy zenélek, és talán kicsit büszkék is rám. Ez egy művészeti iskola, ahol jól képzett zene-pedagógusok foglalkoznak a gyerekekkel. Inkább a tanári összejöveteleken szoktam muzsikálni.

CRS: Ha jól tudom, van egy új bandád, a Színes Tévé?

TLA: Igen, igaz a hír!!! A sztorihoz hozzátartozik, hogy a banda több mint harminc éve alakult, még a Tankcsapda előtt. Boros György barátunk – aki a Pocsolyába léptem c. dal szerzője -, volt a gitáros-énekes. (Sajnos Gyuri már nincs köztünk, tavaly áprilisban hunyt el) A Színes Tévé első koncertjén én is ott voltam, és igen érdekesen alakult az estém. A koncert előtt a dobosuk rosszul lett, így a közönséghez fordultak, hogy valaki beszállna-e a dobok mögé? Én – már nem voltam szomjas – egyből jelentkeztem, és beültem. Jegyzem meg, soha nem doboltam azelőtt!!! A végén csak jól kijöttem a szituból, és így véletlen én is alapító tagja lettem a zenekarnak! Aztán három éve kaptam egy telefonhívást Jámbor Józsitól, aki most a frontember a bandában.

Színes TV

Megkérdezte, hogy nem segíteném-e ki őket, mert este koncertjük lesz, de a basszusgitáros lemondta a fellépést. Igent mondtam. Délután próbáltunk, este lement a koncert, és azóta újra tag vagyok!!! Készítettünk koncertklipeket, játszottunk több helyen, viszont az ismert okok miatt egy ideje nem tudunk fellépni.

Az idén jött a terv, hogy készítünk egy érdekes felvételt, egy átdolgozást! Az iskolám zenetanáraival – kiegészülve a Bakator zenekar cimbalmosával és brácsásával – az egyik Színes Tévé dalt rögzítjük, illetve egy klip is készül ugyanakkor. A felvételek elkészítéséhez nagy segítséget nyújt a hajdúsámsoni II. Rákóczi Ferenc Iskola, akik a forgatás és a felvétel helyszínét is biztosítják. Tavasszal szeretnénk nálatok is bemutatni!

CRS: Köszönjük az interjút, ígérjük, be fogunk számolni a fejleményekről!

Fotók: Tóth Laboncz Attila