2022.11.30.

Mátyás Attila – az igazi karma kaméleon

A könnyűzenei világsajtó már már szinte közhelyesen, sokat ismételve David Bowie-t szokta a könnyűzene kaméleonjának aposztrofálni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Bowie bármelyik arcát mutatta, mind-mind hihetetlen művészi értéket hordozott. Mátyás Attila eddigi karrierjét, színpadi jelenlétét, vagy éppen a háttéripari csendesebb sikereit vizsgálva arra jutottunk, hogy, igaz bár más zenei műfajban, de analogizál Bowie-val, mert azon kevesek közé tartozik, akik éles zenei váltásokat követően is hitelesek tudtak maradni…

CRS: Mi volt az első zenei, rockzenei élményed? 

MA: 15 voltam, gimnazista és a suli pinceklubjában fellépett egy feldolgozásokat játszó amatőr rockbanda. Nagyon megtetszett a hangulat, a feeling és hogy a lányok sikítoztak és imádták azokat a srácokat. Akkoriban indult a Piramis, a „bakancsos” Edda és az ős Beatrice… szóval akkor kezdett vonzani a rockzene.

CRS: Mikor jött a gitározás? Játszol-e más hangszeren? 

MA: Gitár, basszusgitár és egy keveset zongorán. 14 évesen kezdtem gitározni. A barátom kapott egy akusztikus gitárt, amit én is kipróbáltam. A vége az lett, hogy kölcsön adta…és végül nálam maradt… Egy remek gitártanárom volt, aki nagyon jól megtanította az alapokat. Azután pár évig még a Postás Zeneiskolában is tanultam, de ott csak a hivatalos tananyagot tanították és nem azokat a zenéket, amit szerettem. Így inkább saját magam próbáltam a kazettás magnóról leszedni a dalokat (sajnos akkor még nem volt Youtube, ami megkönnyítette volna a dolgokat)

CRS: Az első zenekarok? 

MA: A már említett gimnáziumi koncert után nemsokkal a barátommal és testvérével megalakítottuk az Energy együttest. Aztán egy év múlva már az osztálytársaimmal Korinthos néven csináltunk egy új zenekart, amelyikkel az akkor még működő Ifi Park-ban is felléptünk. A suli végeztével aztán szétment a csapat, de időközben megismerkedtem az óbudai „zenei élet” leendő tagjaival,  Szendrey Zsolttal és Jerabek Csabival. Az akkoriban begyűrűző punk és new wave a mi baráti társaságunkat is beszippantotta és én, mint ”tapasztalt” gitáros beszálltam hozzájuk zenélni. Aztán kisebb változások után ’84 körül megalakult a Boutique együttes Szaszával, aki akkor még dobolt (nem is rosszul) és Nyemcsók Jánossal (aki most a Piramis énekese).  Az azóta is egyik nagy kedvencem, a Duran Duran stílusában.

CRS: Delhusa Gjon? 

MA: Egy szabadtéri fellépésünkön látott meg minket Gjoni. A koncert után odajött Szaszához és hozzám, hogy van-e kedvünk a zenekarában zenélni. Akkoriban ő ismert énekes volt (bár mi nem igazán hallgattuk a zenéjét) és azt mondta szeretne újítani, és pont ilyen new wave fazonok kellenének a csapatába. Belevágtunk. Hatalmas tapasztalás és élmény volt bekerülni a profi zenélésbe. Utazgatás, nagy színpadok, roadok, technikusok, profi hangcucc, tapsoló és éneklő közönség…teljesen magával ragadott. Ekkor döntöttem el, hogy zenész leszek. Habár nagyon élveztük, azért ez mégsem a mi zenénk volt. Egy évig csináltuk, miközben már érlelődött bennünk valami közös új dolog, amiből ’86 elején Jerabek Csabával és Szaszával megalakult a korai Fuck Off System. De engem sajnos bevittek katonának…

F.O. System 1988

CRS: Fuck Off System, mik voltak azok a zenei hatások, amire reflektáltatok a zenekarral? 

MA: A katonaság másfél éve alatt, hetente 2-3-szor sikerült „kilógnom” az újpesti laktanyából és tudtunk próbálni. Sőt később, az akkori underground helyszíneken fellépni is. A csapathoz ekkor csatlakozott Miklós Péter, aki átvette Szaszától a dobolást, aki így kipróbálhatta milyen az éneklés. Főleg külföldi punk és underground feldolgozásokat játszottunk, de Szasza pár hónap múlva elment dobosnak Beri Ary zenekarába, úgyhogy ismét trió lettünk és én vettem át a frontember szerepét. Ez lett a később ismertté vált F.O.System. De ehhez egy teljesen új hangzást kerestünk, ami hozzám közelebb áll. Miklós Péternek hatalmas lemezgyűjteménye volt külföldi alter és underground zenékből (ami abban az időben nem volt olyan egyszerű, hiszen nem volt internet és nyugatról sem lehetett csak úgy hozzájutni) az ő segítségével találtunk rá a dark-gothic zenére. Engem leginkább a Sisters of Mercy, a Mission, a New Model Army és természetesen a (Southern Death) The Cult világa fogott meg és inspirált. A szövegek pedig hamar megszülettek.

F.O. System

A katonaság alatti szorongás, a rendszerváltás előtti korhangulat és az éppen megnyíló Fekete Lyuk körüli légkör mind-mind segített benne. Egyre ismertebbek lettünk, aztán ’89 végén leomlott a berlini fal, itthon megtörtént a rendszerváltás, szabadok lettünk, megváltozott minden…Szóval ami ellen lázadtunk, a régi rendszer, a kulturális és szellemi elnyomás hirtelen megszűnt. Nem lett volna értelme tovább folytatni. Úgy éreztük, hogy elértük mindazt, amit ezzel a zenekarral akkor elérhettünk, ezért Csabával megbeszéltük, hogy abbahagyjuk…

CRS: Hirtelen váltással dirty rakenról a Sex Action-nel, majd a feszesebb groove-osabb HC-t súroló Action-nel, mindegyik sikeres tudott lenni, mi volt a titka? 

MA: Sokan nem értették ezt a hatalmas fordulatot. De nekem szükségem volt erre a lépésre. Az F.O. három éve elég intenzív volt és eléggé magába szippantott a „sötét” hangulat. Én mindig a bennem zajló érzéseket és hangulatokat fejezem ki zenével és a szövegekkel, ezért aztán, mikor ’90 elején már a levegőben volt egy újabb, szabadabb (és szabadosabb) világ az engem is magával ragadott. Szaszával és Somlyay Mikivel egy bulizós éjszakán döntöttük el, hogy közösen csinálunk egy csajozós rockbandát. Ez lett a Sex Action (az L.A.Guns dal után szabadon). Az akkori MTV-n néztük a Gun’s, a Zodiac és egyéb tökös-laza rock csapatok klipjeit és lassan megszülettek a dalok és szövegek (melyek nagy részét még én írtam, de szerencsére Szasza énekelt el …ha-ha-ha) és Zana Zolival összeállt a dirty négyes.

Persze a dark rajongók egy része nem igazán fogadta el tőlem ezt az új irányt, de azért nagyon sokan megszerették a csapatot. A titka talán az volt, hogy tényleg úgy éltünk, ahogy és amiről zenéltünk. Négy szabadszájú, laza rocker voltunk. Aztán 3 lemez után ismét jött egy váltás és fordulópont. Közös döntés volt. Mindannyian kicsit belefáradtunk a könnyed, bulizós zenélésbe. Úgy éreztük kezdjük önmagunkat ismételni. Szükségem/szükségünk volt egy váltásra, egy új irányra és mondanivalóra. Arra, ami a bennünk és a körülöttünk egyre inkább átalakuló világot is tükrözte. Egy zúzósabb, keményebb hangzásra. Zana Zoli akkoriban kezdte hallgatni ezeket az újabb zenéket és mindannyiunknak bejött. Nekem leginkább a Biohazard féle vonal tetszett. Így aztán kb. fél év alatt megszületett az új irány, az új hangzás és a dalok. A nevünkből elhagytuk a Sex-et és Actionként folytattuk tovább, hogy megint csak egy új ösvényt kezdjünk kitaposni a magyar zenei életben. Sajnos ezt a hirtelen váltást már nehezen értette meg a közönségünk… De hát mi már csak ilyenek vagyunk… megyünk a fejünk után és csináljuk, amit szeretünk.

Sex Action

CRS: Az Agnus Dei már a magába fordulósabb Mátyás Attilát láttatta újra, sok volt a R’n’Roll? 

MA: Igen… meg ami azzal jár… Tényleg nagyon húzós volt az az öt év, amit a fiúkkal együtt töltöttünk. Olyanok voltunk, mint egy család. Megjártuk együtt a bugyrokat, kihasználtunk minden pillanatot, de a végére már kicsit szétestünk. Én legalábbis eléggé…muszáj volt kiszállnom a mókuskerékből. Szükségem volt a váltásra, egy teljesen új irányra. Kicsit lenyugodni, befelé fordulni, összeszedni magam. Ekkor ültünk le beszélgetni Juhász Robival és Csigával (akik szintén pont ilyen helyzetben voltak) hogy csináljunk közösen egy csapatot, ami kicsit pszichedelikusabb és elmélyültebb. Ez lett az Agnus Dei. A nevet persze félreértették, mivel nem egy „megtért-vallásos” zenekart akartunk, hanem egyszerűen csak U2-s, Inxs-es indie-wave zenét, kicsit spirituálisabb szövegekkel. Nagyon élveztem, de sajnos csak három év közös munka és egy lemez lett belőle.

CRS: Mátyás Attila Band, sok éve sikeres, több albummal a hátatok mögött, és most jön a következő… 

MA: Az Agnus 1998-as feloszlása után 2003-ban kezdtem csak újra aktívabban zenélni. Ekkor kezdtem bele a szóló projektbe. Szerettem volna megkötések nélkül zenélni, de már nem akartam új zenekart alapítani. Tehát ez a megoldás adódott, és ehhez kevésbé ismert, de lelkes zenésztársakat kerestem. Végül Sanyival és Balival állt össze a végleges csapat.

2007-2008 óta vagyunk együtt. Tényleg eléggé összecsiszolódtuk az elmúlt évek alatt. Hamarosan elkészül a negyedik olyan szólólemez, amin együtt dolgozunk. Természetesen mindegyik zenekaromat nagyon szeretem, de azért igazán a „Matyi Band” a szívem csücske.

Mátyás Attila Band

CRS: Merkaba projekt – Sokan nem tudják, hogy komoly zenei, szerzői háttérmunkát végzel természettudományos és ismeretterjesztő filmeknél

MA: Az Agnus feloszlása kicsit megviselt, ezért nem is akartam egy ideig színpadon zenélni, de a zene azért nagyon hiányzott. Ekkor, 2001 körül keresett meg egy régi barátom, hogy készítenek egy filmet Lappföldön és kellene mellé egy kis aláfestőzene. Tudnék-e ajánlani valami CD-t. Az ötletet az egyik régi kedvencem, a Dead can Dance adta, akik a Baraka c. természetfilmhez is készítettek zenét. Gondoltam megpróbálok valami hasonlót összerakni. Ez aztán annyira megtetszett a filmeseknek, hogy végül az egész 50 perces útifilm zenéjét én csináltam. Az azóta eltelt 20 évben több mint 30 kisebb-nagyobb természetfilmez készítettem zenét amiket TV-ben, moziban, itthon és külföldön is vetítettek. Két alkalommal – természetfilm-fesztivál keretében – díjat is kaptam a zenéért. Erre nem gondoltam, amikor belevágtam, de ez a nyugis, otthoni alkotó munka pont kiegészíti bennem a színpadi rakenrollkodást.

CRS: Te is környezettudatos vagy, PET palackos Tisza túrák, nem gondoltál arra, hogy egyszer összehozd ezt zenészbarátokkal? Biztos sokan csatlakoznának… 

MA: Amennyire lehet, igyekszem odafigyelni a környezetre. A természetfilmes társaságban sok mindent megtanultam ezzel kapcsolatban. Már 8 éve csináljuk a PET Kupát, ami a Tisza megtisztítása mellett egyben remek buli is. Sajnos eddig még egy zenésztársamat sem sikerült rábeszélnem erre…biztos a nyári fesztiválok miatt nem érnek rá (ha-ha-ha)

CRS: Decadancer zenekar beváltotta a hozzá fűzött reményeket, vagy itt is a Covid szólt közbe? 

MA: Ez a csapat amolyan jutalomjáték nekem. Mikor Pocky szólt, hogy csinál egy Duran zenei stílusú csapatot és volna-e kedvem beszállni, akkor örömmel belevágtam. Mai napig is nagy-nagy kedvenceim. Régi vágyam teljesült ezzel, hiszen anno ’84-ben pont ilyen zenével kezdtem a pályafutásomat. Sajnos most közbeszólt a vírus. Az elmaradó koncertek mindenképp visszavetik egy induló csapat lehetőségeit, de mivel számomra ez tényleg a zene öröméről szól, ezért bármi történik is szívesen játszom együtt a fiúkkal. Persze ezt az új irányt sem értik sokan, de az elmúlt 35 év alatt már hozzászoktak, akik ismernek, hogy muszáj időről-időre megújulnom. Szeretem ezt a változatosságot, a zenekaraimat és a sokféle zenét, amivel annyi mindent kifejezhetek. De ami nagyon fontos: mindig szívvel-lélekkel csinálom, akár a színpadon, akár a stúdióban…talán ezért fogadják el tőlem ezt a sokszínűséget az emberek…

CRS: Utóirat, a Mátyás Attila Band hamarosan megjelenő új albumáról hamarosan beszámolunk!

Fotók: Mátyás Attila, F.O. System, Sex Action, Mátyás Attila Band